2013. Május 21. 15:00

A mai reggelt a szokásos módon indítottam. Reggeliztem, bepakoltam, felöltöztem, majd elindultam iskolába. Csodás idő volt. Igazi nyár reggeli idő. A nap ezerrel sütött, és boldog voltam. Örültem a semminek is.
Két órával később nem éreztem magam ennyire jól. Mrs Fork feleltetett magyarból. Semmit nem tanultam. Mikor felálltam és kimásztam a tábla elé megláttam, hogy Bill épp kint ül a suliparkban és gitározik. Elakadt a lélegzetem is, ahogyan meghallottam legújabb művét. Odáig voltam a zenéjéért. De koncentrálnom kellett. Szerencsére előkotortam az agyam mélyéről minden apró dolgot, amit az elmúlt órán vettünk és dícséretet kaptam a feleletett.
Óra után kiültem a folyosóra tanulni. Nem volt órám, így nyugodtan csinálhattam, amit csak akartam. Ezt az időt mindig kihasználtam, mert ha délután mentünk valamerre nem sok időm maradt otthon a tanulásra a folytonos órák és a tánc mellett.
A nap hamar véget ért. Valahogy nem volt kedvem ma kimenni a többiekkel, így hazaindultam. Végigsétáltam a fél kisvároson, mire hazaértem.
Hazaérve anya épp a vacsit készítette. Leültem a konyhába és magamba szívtam az illatokat. Nem vették észre, hogy hazaértem, így fültanúja lehettem egy érdekes beszélgetésnek. Anya meg sem fordult, csak tett-vett a sütő előtt, a polcokról kapkodta lefelé a fűszereket, mosogatott, mikor apu szólt neki.
- Claudia, már megint itthagytak egy levelet neki. Mit csináljak vele? – kérdezte apám idegesen.
- Szerintem tedd a többihez, majd eltűntetem a héten. – mondta anyám, és ekkor megfordult.
Kíváncsian néztem rá, vajon mit is titkolnak előlem, milyen leveleket. Egyke gyerekként csak nem egy eltitkolt testvér leveleiről beszélnek.
- Drágám, kijönnél egy percre? – szólt anyám apámnak.
- Persze. – mondta apám, amjd ő is megjelent a konyhában.
Mindketten rémülten néztek rám. Mintha valami hatalmas bűnt követtek volna el ellenem. Úgy is volt.