2012. Május 22.

Reggel kinyitottam a szemem és azt hittem, a tegnap csak egy szép álom volt a sok közül…de mikor az éjjeli szekrényemre pillantottam, csalódnom kellett. Képtelen voltam feldolgozni ezt a dolgot. Bármerre jártam suliban, akármire próbáltam figyelni, lehetetlennek tűnt. Végül egy lyukas órában kimentem a suliparkba, leültem a legtávolabbi lócára, és elővetem a negyedik borítékot.
"Szia! Újra írok. Nem tudom hogy vagy képes álcázni ezt a dolgot, de nagyon örülök neki, hogy nem csalódtam benned. Ha lenne kedved, vagy van lyukas órád kimehetnénk valamerre, vagy csak beszélgethetnénk. Szeretném hallani a hangod. Mindig olyan szótlan vagy. Ez persze nem rossz, csak megjegyeztem. "
Összehajtottam, majd gondosan eltettem a táskám titkos zsebébe, nehogy valaki rátaláljon. Nem tiszta a fejem. Megzavarodtam az elmúlt 18 óra alatt.
És igen, pont ilyenkor kell személyesen is megjelennie Billnek. Félreérthetetlenül felém közeledett. Elővettem egy könyvet és úgy csináltam, mintha tanulnék, hogy ne zavarjon most. Mit sem ért. Leült mellém és hosszan bámult. Mikor ránéztem elmosolyodott. Istenem milyen mosolya van. De tudtam, nem szabad ellágyulnom. "Örülök, hogy kint látlak. Miért nem jársz ki gyakrabban? Nem jó, ha bent kuporogsz a folyosón mikor ilyen szép idő van." Elkezdte a mondandóját, de nem válaszolhattam rá, mivel kicsengettek. A többiek is megjelentek az udvaron, így feléjük bólintottam a fejemmel, így rájött, nem alkalmas.
Nem akarok neki rosszat. Nem áll szándékomban bántani. De ez még mindig felfoghatatlan számomra.
Délután elugrottunk a Sandra’Caffee-ba. Nagyon jól telt az idő, míg meg nem jelent pár bolond, akik közül egy Pam arcát összefagyizta. Fagyi háború kedődött. Jól szórakoztunk.
Most itt ülök az ágyamon és készülök kibontani a többi levelet.